A hidegről (ha még nem lenne elegetek!)

Hidegben is jókedvűen!

Tudom, már a könyökünkön jön ki a téma, s éppen ezért nem is kifejezetten arról szólnék, hogy hol és mennyire van hideg, mert egyrészt azzal senki sincs kisegítve, hogy közlöm: nálunk sincs 25 fok és langyos tavaszi napsütés, másrészt még mindig kevesebb okom van rinyálni, mint azoknak, akiket tényleg a lakásukban rekesztett a hó múlt héten, azokról pedig nem is beszélek, akik az utcákon fagyoskodnak, melegedők és ételosztó bázisok között ingáznak reggeltől estig. Szóval, a hideg helyett mesélek inkább arról, hogy nálunk milyen következményei vannak az eddig még soha a büdös életben nem tapasztalt, sőt, a sarkkörnél is meredekebb időjárási viszonyoknak (ez, természetesen csak sötét gúny volt, Kronk).

Minket, a család felnőtt és kamaszkorú tagjait kis vagy közepes mértékben értek el a hideg, bocs, a Hhhhhideg okozta változtatások, s inkább csak annyiban merül ki a dolog, hogy korábban kell befűteni, többször kell fát vágni (akácot rendeltünk, azzal meg nem lehet csak úgy hülyéskedni, komolyan kell venni a fűtést), s ennek megfelelően többször és jobban kell dörgölni a fájó kezeket, lábakat, derekakat (itt főként Istire és Ancsára meg Ancsa lilásszürke árnyalatban pompázó ujjára gondolok), meg többször kell ellopni a kesztyűket, és hangosabban kell üvölteni reggeltől estig a világba bele, ami meg Morf feladata. Végül, hogy ki ne maradjak a sorból, rólam annyit lehet tudni, hogy még egy réteg ruhát vettem magamra gyakorlatilag mindenből (s közben naponta többször is eltöprengek azon, hogy miért nem az M-es mértet választottam a kabátból, mert akkor még két plusz réteg is aláférne, így viszont már erősen feszegetem a határokat), naponta három nagybögre teát iszom, ennek eredményeképpen a veséim kezdenek lázadozni, meg a plusz ruhaadag sem annyira előnyös pisilésnél, mint a hideg ellen, úgyhogy ebben az ügyben még folynak a tárgyalások (eddig a ruhák állnak nyerésre). S hogy mi újság a Manóval, kastélyunk kicsi királynőjével, aki a legfelső toronyszobában ugrál reggeltől estig?

Gondolom, sejtettétek, hogy leginkább őt érték el a hideg okozta változások, elsőként azzal, hogy akkora loboncot növesztett a hideg ellen védekezendő, hogy lassan már copfot lehet kötni belőle. Plusz, mellé előszedett két újabb fogat, gondolom, azért, hogy nyolcfős seregével még hatékonyabb legyen az elfogyasztásra váró táplálék megszerzéséért vívott harc során. (Igen, még mindig éheztetjük a gyereket! ) Bár Isti szerint inkább az lehet a hirtelen fognövesztés oka, hogy így még szívszaggatóbb vacogós jelenetet előadni, ami szintén nem utolsó szempont.

További változás volt Csenge életében, hogy múlt szombaton, névnapja alkalmából ünnepélyesen átköltöztettem az ágyát a babaszobába (ööö…, mióta is nem használtuk a dolgozószoba megnevezést? ). Eddig még csak-csak kifűthető volt a hálószoba is, s most sincs kifejezetten hideg, de azért a gyerekszoba kellemes 24 celsius fokát igen nehéz lett volna elérni odabent. S mivel a Manó időközben messze földön híres lett takaróledobó és hálózsákból szabaduló magánszámával, így két lehetőség állt előttünk: vagy alváshoz is úgy felöltöztetjük, mint játékhoz, de akkor megizzadhat és amúgy sem olyan kényelmes három réteg ruhában nyújtózkodni meg álmodni vicceseket, vagy marad a másik, hogy átmegy a gyerekszobába aludni. Átment.

Emellett még újdonság az is, hogy önkényesen elmaradtunk a tornaóráiról, mivel nem mertünk/tudtunk kocsival az utakra merészkedni jópár napig. Igen, tudom, hogy az első bekezdésben kicsit lefumigáltam a telet, és nem is vele van problémám, hanem azzal a sok erősgyerekvagyokmerkihaénnem típusú vezetővel, akiknek a tafthoz hasonlóan tökmindegy, hogy szél vagy eső vagy erős napsütés, netán 20 centis hóesés, ugyanúgy tart… a lábuk a gázon, meg a szemük a szomszéd kocsiban pózoló csinibabán, netán a sminktükörben, ha ők maguk a cicák, s így nem igazán érdekli őket sem az, hogy baby-on-board felirat virít a hátsó ablakunkon, sem az 50-es tábla a jeges útviszonyoknál. Így, hogy magunk és mások tepsi épségét se veszélyeztessük, inkább maradtunk itthon a meleg és kellemes lakásban. Azért a torna helye nem maradt üresen: hogy ne unatkozzunk, szép hosszú játszós órákkal szórakoztattuk a Mókot. Hol a filceit szedtük elő, és rajzoltunk, máskor ruhákat pakoltunk (igen, már megint, mivel egy nagy doboznyi cuccot úgy ahogy volt, egyik hétről a másikra kinőtt a KisCsenge, ellenben Renitől érkezett két nagyzsáknyi holmi szó szerint melegváltásnak, úgyhogy nem csüggedünk és nem is tétlenkedtünk! ), vagy éppen megböködtük egymás sípcsontját, mert az tök izgis.

A hideg utolsó következményeként és közepes méretű újdonságként el kell még mesélnem, hogy a Manó egészen megbarátkozott a cipőhordással, amit egyáltalán nem bánok, mert így legalább egész napra birtokolhatja a kiscipőit. Igen, időközben többes számba kerültek, mivel a nagyszülők és Ancsa közbenjárása után összesen 14 pár topogója lett a Pocóknak, úgyhogy most aztán nem lehet panaszunk a választékra! A kedvencünk mind közül a Siesta kiscipő, amit gyakorlatilag duplán kaptunk meg, mert Rita egyik kedves ismerőse megajándékozta Csengét névnapja alkalmából egy vadiúj (dobozos,  fényes meg minden) sötétkék Siestával, míg Anyuék és Istvánék az árát dobták össze nekünk (ami szintén jól jött, mivel sürgős ikeázhatnék támadt rám, mint minden lakásátrendezés idején, meg találtam növényi alapanyagokból készített, garantáltan bababarát = akár meg is ehető marok zsírkrétát, plusz egy tök jó könyvet a Csengének, úgyhogy asszem, nem lesz gond az összeg elköltésével!). A cipők mellett a Manó immunrendszerének erősítése is minden nap téma: rendkívüli folyadékbevitellel, megerősített c-vitamin különítményekkel és kirepedő bőrt ápolandó, érzékeny bababőrre szánt testápolóval fegyvereztük fel a Manót A Nagy Hideg ellen. Sajna, az ismétlődő szmogriadók miatt az annyira ajánlatos hosszú séták elmaradtak (főleg, miután megnéztük a netes szmogtérképet és majdnem rosszul lettünk a gyakorlatilag szénfekete fővárostól, és igen, itt Budafokon sem jobb a helyzet, mint a belvárosban, mert hiába kevesebb az autó, ha itt majdnem mindenki fűt, és csupa korom az egész világ.)

Azt hiszem, ennyi elég lesz mára a hidegről/ből (persze, akit nagyon érdekel, annak órákat tudok rinyálni arról, hogy mennyire gyűlölöm, hogy michelinbabaként kell közlekedni, nem kapunk levegőt a sok cucctól, reggeltől estig folyik az orrunk és nem lehet egy rendeset takarítani a házban, de általában inkább csak Istinek adom elő a hisztizős magánszámaimat, mert Csenge még eltanulná, ti meg rosszul lennétek tőle, ellenben Isti már megszokta, sőt, elmondása

Itt rajzoltunk, többnyire magunkra...

szerint meglehetősen jót szórakozik rajtam, mert szerinte nagyon cuki, amikor kiborulok. Pasik… ) Na, jó, azért hogy lássátok kivel van dolgotok, gondolok azokra is, akik mégsem bírnak magukkal, és csak a percről percre szóló helyzetjelentések tartják őket életben,  s csakis és kizárólag nekik elmondom, hogy: igen, nálunk is esett valamennyi hó (kevesebb, mint az ország déli részében, de több, mint Pesten). Igen, nálunk is hideg van (nem annyira, mint Egerben, de hidegebb, mint a Nyugatinál) és az utcában csütörtök délután járt először hókotró (vagy valami nagykerekes jármű), úgyhogy igen, mi is majdnem el voltunk vágva a külvilágtól, úgyhogy lassan szerepelhetünk az esti híradóban, mint legfontosabbnagyonérdekeshír.